Orvosként Rákosi és Kádár diktatúrájában
Download image
Brooser Gábor, 1927 Budapest szemész professzor Édesapja szemész főorvos volt, apai ágon protestáns család, anyai ágon katolikus A Lónyay Utcai Református Gimnáziumba járt, cserkész volt és sportolt. 1944-ben - 17 évesen - már behívták katonának és 1945. tavaszán hadiérettségizett. Szülei több magyar zsidót is megmentettek a vészkorszakban. Bajtársa közvetlenül mellette halt meg egy szovjet támadás során Budapesten 1944. őszén. Részt vett az ellenálló alakulatban, a Nyilasokkal szemben léptek fel, nem egyszer tűzharcba is kerültek velük. Le is tartóztatták őt és parancsnokát és vitték a Nyilas Városparancsnokságra (Városmajor u. 26) vitték. A nyilasokhoz való besorozás helyett megszökött a parancsnokságról. Emiatt két hétig bujkálni kellett szülei házának pincéjében. 1945-ben felajánlották neki, hogy legyen Rajk László, kommunista politikus segédtisztje, amit visszautasított. A Kisgazda Párt ifjúsági tagozatához tartozott, így jelen volt, amikor Nagy Ferenc miniszterelnök hazatérést várták, de ő nem tért vissza Svájcból, ugyanis a magyar kommunisták ügynökei megzsarolták és lemondatták hivatalos külföldi útján. Édesapját politikai múltja miatt elmarasztalták a B-listázás során, pedig elmondása szerint megmentésére több száz, apja által megmentett zsidó adott be petíciót. Soha nem lépett be a kommunista pártba (MDP és MSZMP). Orvosként jelen volt a déli határvidéken 1951-ben. Elmondja, hogy a katonák között terjedő tüdőgyulladás miatt, ami ugyan a rossz elszállásolásnak volt köszönhető, több orvost is felakasztottak. 1956. október 23-án részt vett a délutáni felvonuláson. Visszaemlékszik arra, hogy a Parlament előtti hatalmas tömeg láttán - vélhetően a belügyesek - lekapcsolták a világítást. Ezt látván a tüntetők a náluk lévő újságokat meggyújtva világítottak. A klinikán, ahol a forradalom napjai alatt dolgozott, egyaránt elláttak sérült szabadságharcosokat, szovjeteket és sebesült államvédelmiseket is.
