The following text is not a historical study. It is a retelling of the witness’s life story based on the memories recorded in the interview. The story was processed by external collaborators of the Memory of Nations. In some cases, the short biography draws on documents made available by the Security Forces Archives, State District Archives, National Archives, or other institutions. These are used merely to complement the witness’s testimony. The referenced pages of such files are saved in the Documents section.

If you have objections or additions to the text, please contact the chief editor of the Memory of Nations. (michal.smid@ustrcr.cz)

János Joka Daróczi (* 1962)

• 1962-ben született.

• 1962–1976 Bedőn (Román határ menti település) élt.

• 1976-ban Budapestre költözött, elkezdte középiskolai tanulmányait.

• 1980-tól részt vett roma táborok szervezésében.

• 1980–1984 között műszerész, sofőr, raktáros.

• 1984–1992 előadó Zugló Tanácsánál, ill. Önkormányzatánál.

• 1993–1997 Wesley János Lelkészképző Főiskola szociális munkás szak.

• 1999–2001 ELTE Bölcsésztudományi Kar szociálpolitika szak.

• 1992–2011 Magyar Televízió Kisebbségi és Határon túli Főszerkesztősége szerkesztő.

• 2005- Roma Produkciós Iroda Alapítvány elnöke.

• 2006 budapesti Rádió C külsős munkatársa volt.

• 2002 Kisebbségekért-díj.

• 2007 a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje.

Az interjúra Joka Daróczi János otthonában, a teraszon került sor, közel a rákospalotai vasútállomáshoz, így a beszélgetés hátterében a hangosbemondó hangja és a vonatok zaja hallatszik.

Joka Daróczi János 1962. május 2-án született cigány szülők gyermekeként. Bedőn, Románia határához közeli több nemzetiségű faluban nőtt fel. Ebben a faluban békességben éltek együtt az emberek. „Románok, romák és magyarok lakták ezt a falut. Úgy kell elképzelni, hogy amikor én gyerek voltam ebben a kis faluban, akkor tök természetes volt, hogy az ember úgy éli meg a nemzetiségét, ahogyan született.” Elfogadó, támogató közeg vette körül az ott élőket, és Joka szerint ennek is köszönhető, hogy a faluból nagy számban kerültek ki diplomások.

Szegénységben éltek. Öten voltak testvérek. A szülők igyekeztek mindent megtenni, hogy gyermekeik tanulhassanak. „Anyu nagyon szigorúan fogott bennünket. […] Mindig az volt a tudatos szándéka, hogy mi tanuljunk, jussunk többre, mint amennyire ők.” Mind az öt gyerek továbbtanult, négyen diplomások lettek.

A szülők nagyon sokat és keményen dolgoztak a mezőgazdaságban, majd Biharkeresztesen és Csepelen gyárakban nehéz fizikai munkát végezve. Mobilizációjuk gyors és küzdelmes volt. Joka még a cigánytelepen született, majd a család beköltözött a faluba, a következő évtizedben már Biharkeresztesen éltek, és végül – követve továbbtanuló gyermekeiket – Budapestre költöztek. „Ők voltak azok, akik az utat kitaposták nekünk.”

A gyerekeknek a tanulás mellett részt kellett vállalniuk a családi gazdaság körüli munkákban. „Tizenkét évesen együtt fejtük anyuval a tehenet. Én úgy mentem el reggel iskolába, hogy otthon elvégeztük ezeket a munkálatokat.”

Joka az általános iskola elvégzése után Budapestre került szakközépiskolába, ahol műszerésznek kezdett tanulni. És kollégiumban lakott. Itt a falusi cigány gyereket számos sokkoló élmény érte. Rosszul érezte magát, megbetegedett, és hiába volt remek osztályfőnöke, néhány hónap után feladta és hazament. „Nagy kudarc volt.”

Bedőben a falu bolondja mellett dolgozott pár hónapon át, majd az unokatestvéreit követve a soroksári textilgyárba került segédmunkásnak. Tizenöt éves volt, a gyárban a nők körbefonták szeretetükkel, de Jokát az itt szerzett tapasztalatok még inkább megerősítették abban, hogy tanulnia kell. A korábbi osztályfőnök segítségével egy budai szakmunkásképzőbe került, ahol „elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Szerettek.” Itt már beilleszkedett, jól érezte magát. „A történet arról szól, hogy az ember hova keveredik, kikkel találkozik.” Tanult, leérettségizett.

A nővére, Daróczi Ágnes révén a Kalyi Jag Együttes tagja lett, részt vett a fellépéseiken. Nyaranta cigány táborokban volt, a cigány értelmiség reprezentánsaival ismerkedett meg. Majd felnőttként ő is szervezett táborokat, klubokat. Ezek az élmények megerősítették cigány identitásában.

Kétnyelvű, tud magyarul és lovári nyelven is.

Nagyon korán megnősült, tizenkilenc évesen apa lett. Két lányuk született, a kapcsolat néhány év alatt tönkrement. Ezt követően húsz éven át nem nősült újra. Második feleségétől egy fia született. Érdekes, hogy egyik felesége, illetve élettársa sem volt roma.

Az iskola befejeztével műszerészként kezdett dolgozni, de hamar otthagyta a szakmáját. Ezt követően több mindenben is kipróbálta magát, volt pincér, taxis, majd gondnok.

A nyolcvanas évek közepén került a zuglói tanácshoz (önkormányzathoz), a műszaki osztályon dolgozott. Hamar kapcsolatba került a tanácshoz forduló cigány emberekkel, akik benne jobban bíztak, lévén cigány, mint a hivatal többi munkatársában. A nyolcvanas években a Cikobi, a cigány koordináció bizottsági titkár feladata az volt, hogy segítsen a romáknak ügyes-bajos ügyeik elintézésében. Joka nap, mint nap találkozott ezekkel az ügyekkel, emberekkel. Például a kilencvenes évek elején az első nagy kilakoltatás megakadályozásában komoly szerepe volt.

Egy időben az önkormányzati munkája mellett kerámia vállalkozást vezetett.

Elvégezte a Wesley János Lelkészképző Főiskolán a szociális munkás szakot, majd 2001-ben az ELTE Bölcsésztudományi Kar szociálpolitikus szakán diplomázott.

A rendszerváltást követően ott volt az első roma rádió tervezése körül, de végül nem kapott szerepet. Újságíró munkája 1992-ben indult, amikor a Magyar Televízió Kisebbségi és Határon túli Főszerkesztősége roma műsort indított, a televíziózás történetében először roma származású szerkesztőkkel, többek között nővérével, Daróczi Ágnessel. Joka elkötelezett közszolgaként dolgozott itt. Igyekezett filmjeivel, tudósításaival fellépni a társadalmi igazságtalanságokkal, előítéletekkel szemben, egy kiegyensúlyozottabb romaképet nyújtani a többségi társadalom számára. Többek között tudósított a roma nyomortelepekről, a vagonlakásokról, a cigányokat ért atrocitásokról, a 2010–11-es ún. sorozatgyilkosságokról. A borzalmakat tapasztalva sok esetben csak nehezen tudott kívül maradni, nem beavatkozni. Ez egyre nagyobb érzelmi terhet jelentett számára. Így szinte megkönnyebbülést jelentett, amikor kirúgták az MTV-től.

Azóta nem közszolga, de továbbra is szolgálja a roma közösséget. „Azt a fajta tudást, azt a fajta ismeretet, amivel én rendelkezem, azt igyekszem más módon a közösség hasznára fordítani.” Napi szinten keresik meg cigány emberek, hogy segítségét kérjék. És ő kapcsolatait, tudását, tapasztalatát kamatoztatva, igyekszik is mindenkinek segíteni. És továbbra is készít filmeket. Például az ’56-os roma hősökről, illetve a II. világháború roma vonatkozásairól. „Ez mind-mind azt bizonyítja, hogy a magyarországi cigányok mindig is a magyarokkal voltak a történelem különböző pontjain. Tehát mi nem egy különálló nemzetség vagy törzs, vagy társadalom vagyunk, hanem mi ugyanúgy vagyunk magyarok is, mint cigányok.” Ezek láthatók a youtube-on: Roma Produkcios Iroda Joka Dj.

2005-ben Klein Judittal közösen létre hozta a Roma Produkciós Alapítványt. Az alapítvány két programjáról beszélt részletesen és lelkesen. Az egyik a roma újságírói gyakornoki program volt, aminek köszönhetően jó pár roma fiatalt került képernyőre. A másik a Kerék-párbeszéd Program. Itt egyrészt a romák és a rendőrség között párbeszédet igyekeztek elősegíteni 15 településen, másrészt egyfajta érzékenyítési tanfolyamot rendeztek a többségi társadalom tagjai (újságírók, civil szervezetek vezetői) számára.

Rendszeresen tartott rendhagyó órákat középiskolákban, illetve tanított Szegeden és Budapesten szociálismunkás-hallgatókat. „Ez egy hálás történet.”

A politikai életben nem vesz részt, erről a témáról nagyon óvatosan is nyilatkozott. Véleménye természetesen van, és ezt el is mondta. Számos problémát lát a cigány kisebbségi politika háza táján, talán a legsúlyosabbnak a minden szervezetet átszövő korrupciót tartja. Úgy látja, hogy párthovatartozástól függetlenül minden párt, amikor hatalomba került, megvesztegette a cigány vezetőket. „Mindenki eljátszotta azt, hogy megvásárolta a saját maga cigányait.”

Meghatározó, életének „egy fontos története” volt, amikor Indiába ment népe gyökereit kutatni.

Mióta elbocsátották a Magyar Televíziótól, igyekszik több lábon is állni, hogy megélhetésüket biztosítani tudja. Az interjú készítésekor azt tervezte, hogy ismét taxizni kezd. „Sosem volt kellemetlen számomra a fizikai, kétkezi munka. […] Így lettem nevelve. Ugye ott valamit teremteni lehet, ott valami láthatóvá válik. […] Szüleim mindig is kétkezi munkások voltak.”