Emlékek az ötvenes évekből, 1956-ról és a KGST építőtáborairól
Download image
Máthé Dénes, 1946 Budapesten, Kelenföldön nőtt fel, amit akkor nagyrészt keresztény-középosztálybeli lakók lakták Kelenföldi Református gyülekezet, a református családok között nagyon megbízható kapcsolat alakult ki. A Rákosi-terror közvetlen nyomását ugyan nem érezték, de mindenki családjában volt némi atrocitás, valami mindig ott volt a levegőben. A nagymamáját, aki Solton élt, kuláknak minősítették. Meghatározták, hogy mit kell termesztenie. Ő aztán belefáradt a zaklatásba és feladta a gazdálkodást. Az ötvenes évek általános szegénységét, a jegyrendszert nem igazán érezték, a takarékosság és a leleményesség segített ezen. 1956. októberében lakóhelyük közelében, a Móricz Zsigmond körtérnél komoly harcok folytak. Emlékszik a vidéki magyarok önzetlen felajánlásaira: kenyeret és húst hoztak fel a fővárosiaknak, amit teljesen ingyen osztottak. A téren egy ládában gyűjtöttek pénzt az emberek az elesett szabadságharcosok családjának, özvegyeinek. A közhangulat csodálatos volt. Becsületesek voltak az emberek, és a környéken lakó ávósokat sem lincselték meg az. A felkelők úgy védekeztek, hogy a körtéri macskaköveket szappannal kenték be, amiken - csúszósságuk miatt - a tankok nem tudtak tovább hajtani. A forradalom leverését egy ideig még követte az erős politikai nyomás: nem tették egyből újra kötelezővé. A Kisz-be nem lépett be, de részt vett építőtáborban. 1964. az ELTE vegyészmérnöki szakára jelentkezett Egyik utazása során a magyar-jugoszláv határon találtak nála egy Bibliát és egy műszaki rajzot. Ez utóbbi miatt behívatták a Külföldieket Ellenőrző Országos Központba, és kihallgatták. Bár a rajz teljesen ártalmatlan volt, emiatt nem kapott évekig útlevelet, sőt még a KGST országokba sem engedték ki. 1968-ban a Vörös Csepel Vas-, és Fémmunkás Művekben dolgozott egy nyáron az egyetemi szünetben, ahol 1800 Ft-ot keresett, míg a diploma után, 1970-ben kutatóként a Kőbányai Gyógyszergyárban mindössze 1350 Ft volt a kezdő fizetése. 1969-ben a Szovjetunióban is járt építő táborban, ahol silány minőségű házakat építettek. Az ellátás és a higéniai körülmények szánalmasak voltak. Az oroszok munkamorálja megítélése szerint nem belülről fakadt, hanem kényszerből.