Teodóra Mikecz

A napi megélhetés az a nagynénémnek köszönhető, Mikecz Magdának, akinek a férje orvos volt. Mondjuk nem sokat keresett, de Magda néni mindig megcsapolta. Nem volt semmi pénzünk. Ő küldött pénzt is, meg volt egy faláda, amit mindig megpakolt élelmiszerrel. Általában Újszászra mentünk, ami nekem teljesen tilos volt, és volt úgy hogy volt razzia a kitelepítettek között. Nem volt szabad elhagyni a települést, az tilos volt. Engem nem fogtak el mert nekem két copfom volt, azt hitték hogy parasztláyna vagyok. Voltak ellenőrzések, nem sok, összesen talán kettő. Nagyon rendesek voltak. Úgy mentem a kisállomásra, hogy ott voltak a rendőrök, és nem mondták hogy ne menjek sehova. Nem szabadott volna semeddig se menni. És még jó utat is kívántak. Elnézők voltak.

Megjelent az AVO, és 50 kilót vihettünk személyenként. Abban benne volt a bútorzat is. A bútor abból állt, hogy apámnak volt egy kedvenc ágya, azt elvittünk magunkkal, két irodai fotelt, és egy összecsukható ágyat. És ládát vittünk élelmiszerrel és ruhával. Akkor már csak hárman voltunk, a nővérem meg a bátyám már disszidáltak, 46-ban a bátyám és 48-ban a nővérem. Mind a ketten Ausztráliába.