Ondrej Póda

"Odajárt két alhadnagy Szerdahelyre, különben haverok voltunk, mert az egyik borbély volt, a másik meg autómechanikus, és odajártak gyakorlatozni ezekkel a szolgálatosokkal, lőfegyverrel. Ezek jó káderok voltak, és kaptak alhadnagyi rangot. És ha akartak volna tovább katonáskodni, akkor mehettek volna, de akkor már vizsgákat kellett csinálni. Én nekem meg láttam, hogy írja előttem, ilyen kis asztal volt, hogy mit akarok. Hát mondom én egészségügynél dolgozok, szeretnék menni egészségügyhöz. Ő meg írja le első oldalon, állatorvos fia. Avval el voltam húzva, kész."

"'51-ben én már fölszabadultam, és mondom neki, hogy most már akarok akkor pénzt kapni. Így. Mert ő adott nekem ilyen úgynevezett segédlevelet. És hát mondom neki, hogy nekem az nem elég, nekem pénz is kell. És igen keveset akart adni, nagyon keveset, nevetségeset. Nem szóltam neki semmit, elvettem a levelet és elmentem tőle. És mindjárt elmentem ehhez a morva fogorvoshoz, akinek a felesége magyar volt, és mondom neki, hogy most fölszabadultam, és mondom neki, hogy nekem 1800 koronát akar adni fizetést egy hónapra. Ez a morva meg azt mondja nekem, jöjjek át őhozzá, egy hétre ad nekem 1000 koronát."